A férfiak elcsábítása volt a szakmája. Stephanie Dorninger nagyon csinos kurva volt, aki értett a szakmájához. Őt tartották a legszebb kémnőnek I. Ferenc császár idejében. Az emberek valódi hajlamai mindig a legintimebb pillanatokban derültek ki. A császár titkosrendőrségének döntéshozói tisztában voltak ezzel, és egyre több kurtizánt toboroztak. A horizontális kereskedelemben dolgozó hölgyek számára jövedelmező mellékállás volt a „polgári szolgálatba való kinevezés”, hiszen a cél a császár kritikusainak és ellenségeinek felkutatása volt, különösen a férfi lakosság körében.
Érzékiség politikai küldetéssel
A császár „ügynökeit” olyan intézményekbe osztották be, mint a „Mehllucken”, egy tánc- és szórakozóhely. Egy este egy köpcös férfi, egy bankár udvarolt a gyönyörű bécsi nőnek. A nő elgondolkodott, szüksége volt a sikerre a felettesénél, a császári rendőrség vezetőjénél. Az egész estét azzal töltötte, hogy elmondta a férfinak, milyen rossz a császár. A férfi mindent papolt. „Forradalmat„ kiáltott a kocsma közepén , „Éljen Bonaparte Napóleon!„. A vendégnek álcázott civil ruhás rendőrök felfigyeltek a viselkedésre, és azt mondták Stephanie-nak:„Vigyétek ki a városfalhoz egy lovaskocsival, és játsszatok neki egy szerelmi kalandot„. Stephanie Dorningernek már nem sok dolga akadt az alkoholista férfival. A közszolgák őrizetbe vették a szerencsétlent.
A gyönyörű kémnő egy ünnepségen jelent meg I. Ferenc császár őfelsége előtt .„Különleges megbízatásom van számodra. Színházba kell mennie Anton Möllhammer festőművésszel!” Rendszeresen sértegette a császári családot. Stephanie azonban beleszeretett a festőbe. Bécs előkelő társasága a Rosenberg’sche Sälenben, a mai Piaristengasse-ban találkozott. Egy fiatalember állt meg előtte, Anton Möllhammer volt az…„Steffi, te vagy az?” A nő néhány másodpercig szótlanul nézett a partnerére. ” Nem, én nem Steffi vagyok, hanem az ikertestvére. Steffi tisztességes lány lett, és zárdába ment, mert nem tudott téged feleségül venni. ” - hazudott neki. Möllhammer nem hitte el, amit hallott, és visszavonult.
Time Travel Tipp: A Naglergasse alacsony , gyakran az utcaszint alatt lévő bejáratai a 20. század elejéig borospincékről tanúskodnak. Az éjszakai hölgyek is itt adtak randevút egészen az 1960-as évekig.
Tudjon meg többet az érzékiségről blogbejegyzésünkben: Erotikus Bécs
Szerkesztő: Michael Ellenbogen
Források: Czeike, Felix: Der Graben, (Wiener Geschichtsbücher, Band 10), 137 oldal, Bécs, Zsolnay 1972, ISBN:978-3552024014; Welfenburg, Hubert: Die frivolsten Geschichten aus dem alten Wien, 305 oldal, Bécs, Elektra, 1980, ISBN:978-3272070162;Czeike, Felix: Unbekanntes Wien 1870-1920, 22 oldal, 44 ábra, Luzern, 1998, ISBN:978-3765812170).
