Hány lakosa volt Bécsnek 1900 körül? Miért özönlött mindenki Bécsbe? Milyen konfliktuspotenciál alakult ki ez idő alatt? Mire volt jó ez a sokszínűség?
Bécs volt a Habsburg-monarchia fővárosa és rezidenciája. Körülbelül 53 millió lakost és körülbelül 15 különböző nemzetet foglal magában. I. Ferenc József császár volt az az uralkodó, aki ezt a különböző kultúrák és nyelvek konglomerátumát összetartotta.
A multinacionális birodalom minden részéből özönlöttek a bevándorlók a fővárosba. Különböző vallási és etnikai csoportok találkoztak, és a konfliktusok elkerülhetetlenek voltak.
A társadalmi viszonyok mélypontra jutottak, és a prostitúció egyre nagyobb méreteket öltött. A bevándorlókat a liberalizmus munkakörülményei kizsákmányolták. Ennek eredményeként a munkások megszervezték magukat, létrejött a szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokrácia.
Bécsnek akkoriban több mint 2 millió lakosa volt, és Európa negyedik legnagyobb városa. A bevándorlók közel 25%-a Csehországból és Morvaországból érkezett, alig 10%-uk volt zsidó. Abban az időben Bécs volt a legnagyobb cseh város és a harmadik legnagyobb zsidó város Közép-Európában.
Bécs 1900 körül Európa kulturális metropoliszává vált. A bécsi modernizmus olyan optimista szellemet teremtett, amely egyedülálló volt. A város óriási fejlődésnek indult, és olyan bécsi építészek, mint Otto Wagner, Adolf Loos, Josef Hoffmann és Joseph Maria Olbrich országos és nemzetközi hírnévre tettek szert.
A hagyományos építészettől és művészettől való elszakadás a szecessziós stílusban jutott kifejezésre. A Szecesszió épülete lett ennek az új mozgalomnak a kiállítási központja, Gustav Klimt pedig az elnöke. Otto Wagner, Kolo Moser, Hoffmann és Olbrich csatlakozott hozzájuk.
A kávéházi irodalmat az értelmiségiek alapították a Café Griensteidlben, a Café Centralban és a Café Museumban. Olyan írók, mint Peter Altenberg, Karl Kraus, Hermann Bahr és még sokan mások töltötték itt idejük nagy részét. Az emberek eszmét cseréltek és filozofáltak.
Sigmund Freud megalapozta a pszichoanalízis fogalmát, és sokakat megzavart a szexualitásról és az álmok értelmezéséről szóló elméletével. Arthur Schnitzler kezdetben orvosnak készült, és a hisztéria és a hipnózis tanulmányozásának szentelte magát. Később átváltott az írásra, és műveiben a szexualitással, a csábítással és a házasságtöréssel foglalkozott.
A szellemi és művészeti elit olyan híres szalonhölgyek szalonjaiban találkozott, mint Bertha Zuckerkandl és Eugenie Schwarzwald.
Zeneileg az atonalitás változást hozott. Arnold Schönberg megalapította a tizenkét hangú zenét. Tanítványai, Berg, von Webern és Zemlinsky követték őt az új, tizenkét hangnemet alkalmazó kompozíciós módszer szerint. Gustav Mahler lett az Állami Operaház igazgatója, és alapvetően megreformálta a műsort.
Az új évszázad elején Bécs a zene, az építészet, a festészet és az irodalom olyan kiválósági központja volt, mint sehol máshol Európában.
