1813/14-ben Európa politikai elitje a fővárosra és királyi székhelyre, Bécsre összpontosította figyelmét.
A bécsi kongresszus célja az volt, hogy a háborúk megelőzése érdekében új, előremutató struktúrát adjon a kontinensnek.
A magas politika csak egy aspektusa volt ennek az érzékiségtől lüktető városnak, amelyet akkoriban „Párizs a Dunán ” néven emlegettek. A Graben a bécsi kongresszus idején egy kellemes mérföld volt.
Hivatásos szerelmi cselédeket éppúgy lehetett ott találni, mint egyszerű háziasszonyokat.
Theresia, a tőzsdeügynök Hranninger felesége a legszebb ruháját vette fel.
Az előkelő urak kéjesen bámulták.
Charles Joseph de Ligne osztrák tábornagy rózsaszín kocsija galoppozott át a Kohlmarkton.
A közismert arisztokrata szerette ezt a színt. Ligne herceg idős, nagylelkű és vidám ember volt.
A kocsi megállt a várárokban , a kávéházi asztalok előtt.
Az egykori hadseregparancsnok kiszállt, és szemügyre vette a hölgyeket. Theresia Hranninger megakadt a szeme.
A lány beszállt mellé a kocsiba , és a palotájába hajtottak. A szerelmi szobában egy nagy ágy és egy büfé állt rendelkezésre, finom ételekkel és élénkítő italokkal.
A mögötte lévő szobában egy kis zenekar játszott.
A gavallér csak válogatott zeneszámok alatt volt a legjobb szerelmese. Terézia eleinte nem akarta magán érezni az öreget, de mozgékonysága és fantáziája egyre jobban izgatta. Hamarosan a belgára már nem volt szükség a diplomáciai szolgálatban.
Az anyagi juttatások elapadtak.
A herceg főtisztként nyugdíjat kapott.
Ezt a tényt eltitkolta. A külvárosi lányok kielégítették az arisztokratát.
Megtanulta szeretni a magyar Torit.
Egy hideg januári éjszakán a herceg selyemkabátban várta az utcán.
A lány nem jött. A férfi félig halálra fagyott.
Négy napig küzdött a tüdőgyulladással, mielőtt meghalt. Charles Joseph de Ligne herceget a Kahlenbergi temetőben temették el. I dőutazási tipp: Haus Mölker Steig 5, Károly József de Ligne herceg egykori palotája (Forrás: https://upload.wikimedia.org/) Szerkesztő: Michael Ellenbogen
Bécsi gulyás, egy sós csemege, amely rágcsálnivalóként is remekül ízlik.
Magyar fordításban az étel neve „marhapásztorhús „. A magyar puszta nagy kiterjedésű tájain a gulyást régen öntöttvas üstökben párolták. Romantikus elképzelés. De ebben a kontextusban